Akárki kérdezte meg tőlem, hogy mi leszek, ha nagy leszek, mindig azt mondtam: emberekkel szeretnék foglalkozni. Lássuk be, ez azért így elég tág elképzelés, hiszen egy óvónő és egy sebész is emberekkel foglalkozik. 😀
Végül aztán egy teljesen materiális szakmát választottam, közgazdász lettem. A törekvés azonban, hogy a számok világát összehangoljam az emberekkel továbbra is nagyon élénken élt bennem, így kötöttem ki egy bank ügyfélszolgálatán. Néhány év múlva, már banki vezetőként tettem meg az első kitekintést az ember mélyebb megismerése felé. Természetgyógyászatot tanultam, fitoterapeuta és reflexológus végzettséget szereztem. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a legnagyobbaktól; Csikai Erzsikétől és Béky Tanár úrtól sajátíthattam el mindezt, akik az emberi test és lélek mélyebb összefüggései mellett, az élethez való páratlan hozzáállásukat, bölcsességeiket is megosztották velem. Mindezek ellenére azt éreztem, hogy valami még hiányzik.
A jógával a húszas éveim elején találkoztam először. Máig emlékszem az első jógaórámra
- nagyon unatkoztam és életem legelvesztegetettebb órájaként éltem meg. 😀
Mélyen belül azt azért éreztem már akkor is, hogy lesz nekem még ezzel dolgom, csak egy picit később. Kb. négy év telt el,
mire legközelebb szőnyegre álltam - és azóta le sem jöttem róla. A jóga 12 éve része a mindennapjaimnak.
Jógázok hajnalban, reggel, délben, este, örömömben és bánatomban. Biztos pont számomra, menedék.
Azt szoktam mondani, hogy úgy viszem magammal a jógamatracomat, mint más a fogkeféjét. A vágy, hogy jógaoktató legyek,
és ezáltal odaadhassam, megmutathassam másoknak is mindazt a jót, amit a jóga révén kapok, 10 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem.
Ezzel a gondolattal együtt jött sok kifogás és ellenérv is, hogy miért nem jó ötlet ez. Újra és újra visszatért ez a gondolat, én pedig újra és újra
elnyomtam ezt magamban. A leggyakoribb kifogásom az volt, hogy hogy nem tartok még „ott”.
Az áttörést aztán egy tragikus esemény hozta meg. Akárhányszor is hallottam előtte, hogy egy életem van, és akármennyire is tisztában voltam ezzel, akkor és ott megértettem. Megértettem azt, hogy ami ennyire mélyről, tisztán a szívemből jön, azt nem nyomhatom el tovább. Abban már évek óta biztos voltam, hogy ha egyszer elindulok ezen az úton, akkor a jóga tudományát Diószegi Ádámtól szeretném elsajátítani. 2022 augusztusában ötven vadidegen ember társaságában vettem részt Ádám nyárzáró jógatáborában. Fantasztikus megélésekkel telt ez a négy nap. Az utolsó kétségek is szertefoszlottak bennem, így egyenes út vezetett a februári hatha jóga oktató képzésre. A 3,5 hónapos intenzív képzés során mélységeiben ismerkedtem meg a jóga és az advaita védanta filozófia tanításaival. Úgy éreztem magamat, mintha egy kaleidoszkópba néznék bele, amin a tanfolyami hétvégék során mindig forgattam egyet, és a végén feltárult előttem egy gyönyörű, apró mozaikdarabkákból álló csodálatos világ, az Egység maga.
Hogy megtaláltam-e azt, amit kerestem? „Ott” tartok-e már? Tulajdonképpen mindig ott tartottam, ahol éppen akkor tartanom kellett. Visszatekintve, azt hiszem az utat akartam megspórolni, míg rá nem jöttem, hogy a cél maga az út. „A végtelenbe és tovább!” 😀
Nagyon fontosnak tartom, hogy a hozzám érkező gyakorlók az ászanákon felül a jóga mélyebb tanításaiba is betekintést nyerjenek. Hiszem azt, hogy a mozgás, a légzés és a figyelem összehangolásával elérhető az elme csendje, amely egy békés, boldog élethez vezet. Ez az, amit én megtapasztaltam a jóga által és ez az, amit szeretnék átadni a velem gyakorlóknak is.